|
2023-11-08 20:30:38, szerda
|
| |
| |
FONYÓ TAMÁS - KÉPZELET ÉS VALÓSÁG 2008 -2023 II.
Link
-
FÉNYÉVNYI SZERELEM
Mosolyod bűbája édes tolvaj,
finom szelídség szádon a sóhaj,
sóvárgással átitatott hangulat,
vágyakozásom rád lopja csókomat.
Ajkadat hűsítő huncut forróság,
balzsamos bőrödre hevült bohóság,
csillagörvénye a képzeletnek,
szenvedély tükre a végtelennek.
Szemeidbe kapaszkodó vonzalom,
érintő tüze csapongó oltalom,
vágyorkánok örökös fogsága,
fényévnyi szerelem pillantása.
Éltető lángban szerető áhítat,
égetőn parázsló érzésáradat,
vad, táncoló szívek, mámor varázsa,
pulzusod perzselő cirógatása.
Hömpölygő árral lávaként lüktető,
tűzvörös gyönyörrózsákban fürdető,
borzongatón bódult kéjes fülledtség,
égi édenkert, végzetes függőség.
2023. január 22.
FURA AZ ÉLET
Fura az élet,
mikor mást megcsalsz és becsapsz,
s majd utolér a végzet,
mégis, te vagy ki megsértődsz, támadsz.
Felháborodsz, hisz te vagy kit bántottak,
mert tudod, mindig jót cselekszel,
másnak szavaid sohasem ártottak,
magadnak megbocsájtva mindent elhiszel.
Neked bármit szabad,
te vagy az egyetlen igazi gyémánt,
így más jobb, ha csak hallgat,
s gondolatodat is, kitalálja némán.
Micsoda világ ez,
hol a gonosz a jó?
Vajon így az élet mivé lesz,
ha az igazságos az alávaló?
Hazudni könnyű,
az igazsággal szembenézni nehéz,
életünk rohadt gyümölcs ízű,
körülöttünk mindent megesz a penész.
Én sem ide akartam születni,
hol több a bánat, mint az öröm,
csak szeretném magam jól érezni,
agyam, mégis rossz gondolatokon töröm.
Ha igazat mondok megvetsz,
hiába vagyok őszinte,
a hátam mögött is rajtam nevetsz,
megalázol ezt érdemlem cserébe.
De vajon mit mutat a tükör?
Látod önmagad?
Ott vagyok én is, mint megvezetett ökör!
Remélem végre boldog vagy!?
2012. május 17.
GONDOLATOK
Ha arra gondolok,
milyen ember is vagyok,
hát nem kellene félnem,
csak egy picit okosabban élnem,
de nem tudhatom, mikor lépek helyesen,
kiben bízhatnék meg teljesen,
talán nem is létezik az a személy,
ki azzal az ésszel felér,
hogy engem megértsen,
na nem azért, mert nagy a beképzeltségem,
csak, mert sok mindent másként gondolok,
mint oly sokan, kik úgy érzik okosok,
nem hinném, hogy én annyira az volnék,
inkább csak keresem, hogy ki is lehetnék,
ha ki tudnám hozni magamból,
mitől a fejem megszabadul a hajamtól,
amit itt legbelül érzek,
a gondolatok, melyek megvalósulni szeretnének.
De nem is csak ez a baj,
hisz a világban túl nagy a zűrzavar,
s ha tudnám innen a kiutat,
ahova magamfajta ember eljuthat,
repülnék, szállnék messzire,
egy sokkal szebb bolygót keresve,
hol nincs gazdag és szegény,
s nem kell többé az örök remény,
hogy egyszer mégis jobb lesz, talán,
hisz mindenki együtt küzd a jóság oldalán,
megtalálhatjuk azt a szépet,
mikor a gyertyaláng vetíti az árnyképet,
s egy csodálatos, elvarázsolt éjszakán,
ülünk egymást átölelve, mint az a fiú és leány,
kik megtalálták végre a lelki békességet,
megmutatva számunkra is a legnagyobb értéket,
az egymás iránti szeretetet, azt az éltető erőt,
mellyel megvalósíthatjuk az igaz, boldog jövőt!
2012. december 2
GYÖNYÖRŰ SZEMEK
Ott ültél,
s oly édesen néztél rám,
szerelmes tekintet,
melyet lelkem kíván.
Szívedbe zártál,
s én örökké rabod leszek,
hisz e gyönyörű szemek,
többé nem eresztenek.
2011. február 25.
HAMIS KIRÁLY
Gaz, ármánykodó, hamis király,
tombol a gyűlölködő viszály,
besúgók, megtévesztő álhírek,
a becstelen korrupciós érdek.
Gerinctelenek pusztító ura,
szemfényvesztők leghitványabbika,
arcáról bőre, sohasem hámlik,
népének vérszívójává válik.
Igába hajtja vak barmait,
grimaszol, megvonja vállait,
torz ideákból kohol eszméket,
porrá zúzza az önbecsülésed.
Álszent arcokból hűvös a közöny,
eltaposott hősök utcakövön,
dicstelen elmúlás lesz a bére,
sárba, mocsokba folyik a vére.
Okulj hát, ne legyen több kétely,
pusztuljon a mérgező métely,
ember, ki ördöggel cimborál,
Istentől megváltást miért vár?
2022. december 12.
HÁBORÚ
Magányos lelke mélyén, mereng az idő,
hegekkel teli, mint az elvakart himlő,
megélt számtalan, kegyetlen gyűlöletet,
közönnyel arcán, hímezve szemfödelet.
Feloldódik, megalkuvó a tisztesség,
tétova bohócként hallgat az emberség,
mindent elemészt a vak, bűnös buzgalom,
kitalált eszmék, aljas, hazug hatalom.
Éhes, szorít a szörny, elevenen elnyel,
lidérces láztól üvölt, mindent felperzsel,
vérízű elmúlás bűzlő szagát ontja,
árnyként suhan a halál mérgező csókja.
A léptek nyomán füst, romok és fájdalom,
földre hulló tetemekből gyűrt sárhalom,
temetetlen sírokon töviskoszorú,
emberi természet, pusztító háború.
HIÁNYZOL, TE DRÁGA!
Hiányzol, te Drága!
Szívem, mint a farakásból épült máglya.
Lángol!
Akár az utánad vágyó testem...
Képed magam előtt mindig újra festem!
De mit sem ér...
Ha nincs velem az érzés.
Szeretlek édes...
Nem is lehet kérdés!
Szerelmes csókod, ajkam úgy kívánja!
Ezért is mondom újra...
Hiányzol, te Drága!
2011. szeptember 14.
HINTÁZUNK
Magasba törve hintázunk,
ívelő görbe szívdobbanásunk,
s ha bírja majd a holnap,
szerelmünk igazi hegyeket is megmozgat,
valóra váltva minden belém képzelésed,
emelkedésünkben a világ életté éled.
Hintázunk le és fel,
megküzdve a végtelennel.
2023. január 26
.
HUNCUT KIS TÖRTÉNET
... akkor aztán felkapta, a puskát anyuska,
s elkezdett futni, az a gaztevő apuska!
Egyszer csak megcélozta a golyóját,
mivel apus mással játszott bújócskát!
Csattant, s durrant hatalmasat a veszélyes fegyver,
de nem elégedett meg, a füstölgő fenékkel!
Üldözte tovább, azt a rosszcsont apát,
s vágta utána futtában a kapát!
Ártatlan vagyok én nem tehetek róla!
Kiabált hátra a lókötő papóka...
Persze, hogy is lehetne bűnös mind a kettő?
De mégis kihegyesedett a varázsvessző!
Természetesen ártatlannak tűnt a móka,
mikor a lánynak kilátszott a bugyogója.
De meg is tetszett ám a bestének,
papus meg adott a lány testének!
Csak megfogta neki a buta fruska,
s máris izgalomba jött a mókuska.
Nem lehet ilyenkor ez ellen mit tenni,
legfeljebb szénakazalban tűt keresni.
De nem találtak ott, csak ágaskodó vesszőt,
s, azt az édeset, magába oly behízelgőt.
Széttette a combjait, az a csintalan kis csalfa,
a duzzadó férfiasságot könnyen tőrbe csalta!
Megtörtént az a dolog, tiszta észveszejtő,
élvezte a helyzetet, huncut mind a kettő!
De nem tarthatott túl soká ez az irdatlan nagy öröm,
a hátán megmaradt, úgy belé karmolt a női köröm.
Apám tagadott mindent, csillagokat az égről,
így hozta ki anyámat a béketűréséből...
IGAZI FORRÓ NYÁR
Egy igazi forró nyár,
mikor őrült a szerelem,
ezt sohasem feledem,
ilyen csókot kaptam már.
Egy igazi forró nyár,
a Hold fénye testeden,
a boldogság tengeren,
az út miről álmodtál.
Egy igazi forró nyár,
a lelkünk is eggyé forrt,
tüzes vágy mely így tombolt,
amit kértél megkaptál.
Egy igazi forró nyár,
érted dobbant a szívem,
szenvedélyes érzelem, 
tűz mit bennem gyújtottál.
Egy igazi forró nyár,
mint égen a csillagok,
szemed rám úgy ragyogott,
napfénye is te voltál.
Egy igazi forró nyár,
nem lehet ez véletlen,
te lettél a végzetem,
ketten voltunk így egy pár.
Egy igazi forró nyár,
fájó érzés, felkavart,
azt hittem örökké tart,
de csak emlék maradtál.
Egy igazi forró nyár,
egy kérdés, egy gondolat,
téged keres, hívogat,
szerelmem most merre jár?
2012. július 3.
IRIGYSÉG
Irigylem a Napot, csókja ébreszt reggel,
aranyfényű, simogató öleléssel,
köd szitán át szűri, a színpompás tájat,
irigylem a szellőt, ha hajaddal játszhat.
Irigylem a fenn szárnyaló madarakat,
neked csicsergik szerelmes dalaikat,
a hűs lombok könnyed örömtáncot járnak,
árnyékot festve rád... irigylem a fákat.
Irigylem a szomorú fodros felhőket,
frissítő, szivárvány könnyekkel öntöznek,
irigylek mindent, mi bármikor elérhet,
irigylem, mert csak veled teljes az élet.
2022. október 13.
JÖJJ KÖZELEBB
Véremben izzó tüzes, forró szerelem,
e gyönyörű nőt, teljes szívemből szeretem,
vele lehetek, elbűvöl, észveszejtő érzés,
a boldogság érintése most csupán egy lépés.
Jöjj hát közelebb, s csoda vár meglásd,
szorosan ölelve szeressük egymást,
ezernyi, millió benned lakozó szépség,
nincs már gyanakvás, nincs többé kétség.
Csak az az édes sóvárgás, oly kínzó,
s a beteljesülés, végzetesen mámorító,
egy lett a célunk, valóra vált álmunk,
szerelmünkre életünk végéig vigyázunk.
2013. január 30.
KARJAIMBA ZÁRVA
Hozzád simulva szédülten csókollak,
bolondos vágyammal mohón szomjazlak,
ajkad zamata nyújtózik a számon,
újra és újra, ezerszer kívánom.
Buján érintem bársonyos bőrödet,
ujjaim, s nyelvem egyszerre kényeztet,
könnyed lebegés illatos ízedben,
lüktető örvény árad szét szívemben.
Ébredő érzékek húrját pendíted,
ujjongó lelkemet égig repíted,
ringató öledben vad táncba vezetsz,
sóvárgó sóhajjal, szárnyalva szeretsz.
Remegő testeddel vágyódva várod,
széttárt combjaid önként felkínálod,
ördögi szerelmes bűnnel csábítasz,
mennyei mézes nektárral kábítasz.
Gyengéd gyönyörünk fenséges lázában,
egyetlen pillantásod varázsában,
mindent túlszárnyaló szédítő érzés,
egyre csak gyorsuló ki és belégzés.
Együtt tombolunk, álmaink átéljük,
mit mindig is tudtunk, végre megértjük,
karjaimba zárva akarlak szeretni,
ölelésedbe veszve újjászületni.
2012. december 2.
KAROD KAROMBA ZÁR
Jéghideg hajnali fény,
dermeszti a kinti világot,
szívemben mégis melegség kél,
lelkem újra kivirágzott.
Némán hallgat a táj,
megadta magát a télnek,
nekem most semmi se fáj,
nincs már mitől féljek.
A vízcsepp is hófehér,
apró kristály a menedéke,
szólít meg egy tündér,
szárnyal hangod kedvessége.
Átfázott csöppnyi madár,
rezzen a megfagyott ágon,
ahogy karod karomba zár,
megkapom azt mire vágyom.
Sikítón süvít a szél,
úgy látszik mindennek vége,
de csókod újra remény,
az igaz, nagy szerelemre.
2012. december 28.
KEMÉNY AZ ÉLET
.
Napról napra nehezebb,
elviselni a sok szemetet,
mely először elemészt, magával ragad,
majd elárulod, megtagadod önmagad.
Beállsz te is a sorba,
s leszel saját elveid meghazudtolója,
de hiába kemény az élet,
ennyi sokat feladni, tán nem érné meg.
Nem lehet így gondolkodni,
hazug mosoly mögött bujdokolni,
mint teszi oly sok színű ember,
ki megszólalni, csak hátba támadva mer.
S ha nem árulod el önmagad,
belőled is csak egy földönfutó marad,
hiábavaló küzdelem, hisz látszat a viszály,
országát eladó hazug, csaló lehet csak király.
Mondj hát hazádért egy utolsó imát,
s keress más helyet, hol szebb a világ,
álmaid felejtsd el, most véget érnek,
rabszolgaként élhess, túl nagy árat kérnek.
2013. szeptember 3.
KITÖRÖLHETETLENÜL
Izzó agyamban legbelül,
már kitörölhetetlenül,
ezer bűnös gondolat,
bódítóan borzongat.
Függőség, perzselő máglya,
ajkait csókra kínálja,
sóhaj sodorta harapást,
bizsergető cirógatást.
Ölelések örvénye,
mohó ujjak ösvénye,
szenvedélyünk örömtűz,
testünk vágya összefűz.
Éhes ágyék mámort csorgat,
kitárt kelyhe mézzé olvad,
szemérmetlen forró lángja,
táncol, élvezet dalára.
Gyönyörré gyötri az öröm,
illata illan bőrömön,
lüktetése megfeszül,
felsikongva egyesül.
2022. augusztus 12
.
KÖRFORGÁS
Életem sokadik hajnalán,
szállnak az évek a körhintán,
repít a szél, egyre csak pörög,
meg nem áll, de semmi sem örök.
Valahol épp születnek és halnak,
nagy kérdésre választ nem adhatnak,
mert egyszerre bonyolult és egyszerű,
ez a körforgás, miért oly nagyszerű.
Jó lenne egy kicsit kortalannak lenni,
lélegzet elfojtva fejem felemelni,
míg forog a Föld és velem az ég, 
érezni mennyit ér a bölcsesség.
Egy ideje nem keresem már,
tisztulni látszik a láthatár,
semmibe se kerülne... túl drága,
sebzett bolygónk halhatatlansága.
Hatalom vágy az öngyilkos végzet,
Paradicsomból pokoli élet,
utunk járva elveszünk hirtelen,
festi a mát a világegyetem.
2017. május 13.
LECSOLÓ VERS
Ni, csak...!
Lábam között két tojásom,
fölötte a lecsó-ló kolbászom!
Azzal megyek én lecsolni,
lyányok szívét birtokolni.
Mert...!
Akkor vagyok én nagy legény,
ha a kolbászom is kemény!
Nem is hallok rája panaszt,
minden menyecskét dalra fakaszt.
No, de...!
Száz szónak is egy a vége,
térjünk hát a lényegére!
Sokat gyüttem, sokat mentem,
hogy e kérdést feltehessem.
Huncut kislyányka...!
Szabad e lecsolni?
2014. április 21.
LEGSZEBB AJÁNDÉK 
Júliusi nyár égi szeretője,
életet lehelt csöppnyi csemetébe,
ragyogó, fényes csodaként születtél,
arcod bájával, felsírva köszöntél.
Legszebb ajándékot szemedben hoztad,
tiszta, őszinte kedvességed adtad,
te lettél a nő, ki mindig álomszép,
csupa érzelem, gyönyörű álomkép.
Rohan a világ, versenyt fut az élet,
de az idő barát, nincs mitől félned, 
tapasztalat, mint érték nemesedik,
a jövő még rád vár, s beteljesedik.
Szeretetre, boldogságra születtél,
rengeteg borút, derűt megízleltél,
megannyi szélfújta törékeny évet,
nehéz ösvényen bejárt messzeséget.
Mögötted az út bárhogyan növekszik,
a szíved, s lelked sohasem öregszik,
legyen minden napod maga az Éden,
egészségben hiány sohasem érjen!
2022. július 6.
LEGYEN BOLDOG...
A 2010-es éved,
elmúlik most szépen.
Búcsúztatod,
örömünnep van a sötét éjben.
Sok dolog történt veled,
átéltél jót és rosszat,
de ez az utolsó nap,
csak vidámságot hozhat. 
Az égen fények cikáznak,
s mindenki örül.
Az óév,
mint egy madár máris tovaröpül.
Zeneszó és vigadalom,
s neked csak azt kívánom...
Legyen boldog az új éved,
s teljesüljön minden álom
2010. december 31.
LÉTEZEM!
Létezem!
De lenne értelme, ha magányosan kellene megélnem?
Létezem!
Vágyaim megvalósítására csak én vagyok képtelen?
Létezem!
Sokszor hibázom, sőt bűneimet meg nem bánva vétkezem.
Létezem!
Boldoggá teszel, hogy ezek ellenére fogod két kezem.
Létezem!
Te vagy számomra a legkedvesebb, a legszebb, s az egyetlen.
Létezem!
Mikor nem vagy velem, minden olyan sivár, kihalt, s képtelen.
Létezem!
Az irántad érzett szerelmem, mint az óceán, végtelen.
Létezem!
Veled egy csodás álom az életem, mert érted élhetem...
Létezem!
2011. szeptember 22.
MAGAM VAGYOK
Magam vagyok, így egyedül,
úgy érzem semmi sem sikerül,
hiányzik az élet veled,
ennél rosszabb már alig lehet.
Szeretnék most veled lenni,
két karommal átölelni,
érezni szív dobbanásod,
jobb lenne most valahol, máshogy.
Egy más állapotban lenni,
inkább mindig csak szeretni,
nem bántani soha egymást,
tennék én egy szép vallomást.
Füledbe suttognám, szeretlek,
imádom mikor szemeid rám nevetnek,
édes mosolyodtól eszem vesztem,
finom ujjaidat nem eresztem.
De nem lehet ez így sajnos,
szívembe szomorúság mardos,
nincs aki most meggyógyítsa,
e mély bánatot elmulassza.
Nem tudom már mit tegyek,
vajon hogy is szeressek,
mi is az mit elhibáztam,
s higgyek e még a csodákban.
Kérdéseim válasz nélkül,
így még az ég is máshogy kékül,
a nap is sötétebben süt reám,
fénye sem tör utat hozzám.
Magába roskadt magányos szívem,
elveszett a sűrű sötétségben,
s csak reménykedhet újra, várva,
hogy az igaz szerelem megtalálja.
2012. május 18.
MAGÁNYBA ZÁRT SZÍV
Kopott csizmában ballag, múlt poros útján,
lassú léptű, rég elvesztett idő síkján,
árva, magányba zárt szív bánattal telve,
a remény lángja csonkig leégett benne.
Már nem zajong fájó kétségbeesésben,
emlékek fojtogató ölelésében,
a csend egyre csak mélyül, hallgatássá torzul,
az élet keserűsége torkára szorul.
Sötét éj árnyai közt árván bolyongva,
átkos öregkor kopár kínját hordozza,
félelem fonódik lelke törékeny szálára,
súlyos ólomként nehezedik fáradt vállára.
Apró boldogságra vágyik, egy ölelésre,
a szeretet simogató érintésére,
léte alkonyán nyugalmát megtalálva,
így olvadhasson a végtelen homályba.
2023. május 27.
MAGÁNYOS SZÍV
Helyem a világban, nem lelhetem,
ha, nem vagy velem drága szerelmem.
Bárhol vagyok, akárhova megyek,
azt kívánom, mindig együtt veled.
Messze vagy tőlem, kevés mit így adhatok,
sosem elég belőled, többet akarok.
Telhetetlen szívem, s millió dobbanás,
eljöhetne már, a tavasz, az olvadás.
Nyárra vágyom, forró tüzes nyárra,
égjen lelkünk, testünk gyújtsa lángra.
Végleg együtt, szerelemben élve,
e magányos szív végső esélye.
2011. szeptember 14.
MAI MAGYAROK
Láttunk már szebb márciusi tavaszt,
Lázban égett diák, gazda, s paraszt.
A szabadság vágyától vezérelve,
Egyesült nemzet vette sorsát, kezébe!
Elmúltak a századok,
S lettek vitézeinkből halott ábrándok!
Hol van már a büszke nép?
Ki, megvédte önmaga, s a hon érdekét.
Nincs már többé lázadó ifjúság,
Kit érdekel becsület és igazság!
Elmúltak a századok,
Az élet értékrendje végleg megváltozott!
Tovatűnt hősök, igaz magyarok,
Nem lennétek büszkék, ha látnátok fiaitok.
Elfeledték az egykori dicsőséget,
Meglopják, eladják, az ősi örökséget!
Elmúltak a századok,
S mi magunk hozunk fejünkre gyalázatot!
Így vész kárba atyáink szerzeménye,
S leszünk saját hazánk ellensége.
Hol tudás, tisztesség, értelem volt az úr,
Ott egyetlen magyar sem maradt hontalanul!
Elmúltak a századok,
Otthonotok elhagyva, magatokra vigyázzatok!
2011. szeptember 14.
MÁMOR
Parázsló párnákon,
szétcsorog a mámor,
friss eper ízét,
kortyolom a szádból.
Túlcsurran a borzongás,
hömpölygő égi áradat,
angyalok mosolya arcodon,
mohón harapom válladat.
Sóhaj sodorta ősi nász,
kerted virága illatod,
felsikongva dédelgetsz,
képzetem kacéran izgatod.
Pucérság izzó cseppjei,
ontják édes fűszered,
ájult ölelésbe hullunk,
tested békéjét megleled.
2022. január 1
.
MÁR SEMMI SEM FÁJ
Az órák, percek messzire szöknek,
szempilláimról éjbe peregnek,
karomban pihennek a csillagok,
az ég, s a hold is én magam vagyok.
Magányban töltött hosszú éjszakák,
egyre mélyebbre húz a némaság,
szertefoszló képzetem álmai,
kihunynak lelkem édes vágyai.
Vagyok, aki vagyok, tán megszokás,
valakinek, elfojtott illanás,
bűn, mely egyszer régen megérintett,
s most belém bújtat sok szép emléket.
Gondolatom ismét tévúton jár,
fejemben kering apró fénysugár,
könnyet bújtatva a mosoly mögött,
fázós lehelete immár örök.
Suttog a múlt, belém kapaszkodik,
nyújtózkodó felhők hátán siklik,
játszik velem, torz tükröt tart elém,
torkon ragad, felkavar a remény.
Féktelen, őrült, mámoros világ,
ködös homályba vesző forróság,
gyönyört idéző meztelen méreg,
magát áltató sóvárgó lélek.
Vállamra ül, átjár a reszketés,
csillanó gyöngyfény, harmat születés,
pajkosan kacsint a hajnali táj,
öleli szívem, már semmi sem fáj.
2017. május 21.
MÚLTAM ROSSZ EMLÉKEI
Lehullik a lepel, a vér nem változott,
szilánkként robbant szét, mit eddig látszatott,
szavaid mögött érzett drága kincseket,
utolsó percig mohón ízlelt életet.
Búsan bolyongva kereslek földön, s égen,
szerelemből szőtt vágyaink börtönében,
fájón kínzó az álmokkal átszőtt magány,
a hamvaiba hulló valóságfoszlány.
Sárban ragadt, sajog sebzett büszkeségem,
sérelmeim torz tükrébe árvult lelkem,
a kopott remény ringatta őszinteség,
hazug illúzióban rekedt üresség.
Szívemet tépik múltam rossz emlékei,
hamis útvesztők keserű kételyei,
az álarc nélküli öntudatlan közöny,
délibábos kómámból végleg elszököm.
2022. március 22
MERT SZERETLEK...
Ha tükröd lehetnék,
én lennék a legboldogabb,
hisz mindig a legkedvesebb arc mosolyogna rám,
s a legszebb szemek gyönyörködhetnének abban a csodában,
mit csak én mutathatnék meg annak,
kit a legjobban szeretek a világon!
2008. november 21.
NAPSUGARAMNAK
...Jó reggelt édes napsugaram,
ébredni kellene már hamarosan,
hisz te vagy az ég legszikrázóbb fénye,
életem szépséges tüneménye,
kivel hajnalonként együtt ébredek,
s oly sok csodás dolgot átélhetek,
kitől a nap első csókját kapom,
s kinek a másodikat is én adom,
a felhőkön túlszárnyaló öröm,
éltető melegét most is érzem a bőrömön,
mert tova száll már az éji álom,
csillogó szemeimet kitárom,
nézek rád ragyogó tekintettel,
nem töröm meg a csendet beszédemmel,
inkább figyellek, gyönyörködöm némán,
finom mozgásod árnyjátékán,
s mikor végre megláthatom mosolyod,
akkor kedves hangon tőlem ezt hallhatod...
2012. április 29.
NEM VAGY ITT
Rám telepszik szürke létem kínzó magánya,
Harcol a félelem, emlékeim foszlánya,
Cseppenként ontja könnyét, remegőn szenvedő,
Párnaráncok örvényébe olvad az idő.
Puha táncát lejtve elnémul a pillanat,
Hűvös csendben nesztelen lebben a gondolat,
Szemhéjaim zárva, álmaimat ringatod,
Magamban látlak, bőrömön hordom illatod.
Sebeim tépkedi vágyaim csapongása,
A lüktető éden fájdalmas ingoványa,
Felfoghatatlan érzés, mámoros szerelem,
Ujjaim közt olvadsz, csókjaid ízlelgetem.
Múló órák ölében nyugszik meg a lélek,
Halványan derengő fényben ébred az élet,
Kínzol még, szendergő árnyékként ülsz vállamon,
Reggel illatú első sóhaj vagy ajkamon.
Nem vagy itt, kortyolni vágyom lelked vigaszát,
Gyönyört idéző csókok nyárízű zamatát,
Belőled nőttem ki, hogy benned élhessek,
Léted tüzénél örökre veled éghessek.
2020. november 14
NEM VAGY MÁR
A tegnap peremén végtelen már a sötét,
szánalom kísérti a múló idő ködét,
a félhomályban felsejlenek foszlott emlékek,
az arctalan napokban fojtogató közhelyek.
Örömök vágya kísért, kínzott szívembe váj,
tövised ölelem, halálra szúrt, nem vagy már,
hamuként száll el minden édes látomás,
magányomban bújik mellém az elmúlás.
Hamis szerelemben született az áldozat,
mihaszna sorsom nem kerget többé álmokat,
mint a tátongó mélységben pislákoló fény,
fájó hiány csupán az öröknek vélt remény.
A gyötrelem lánca bús dallamra fakad,
megfojtott lelkemben elhalnak a szavak,
végleges valósággá vált a haldokló világ,
szívem elcsendesedett, mint az elfagyott virág.
2022. március 15.
-
NÉLKÜLED MEGHALOK
Reszkető csendemmel viaskodva,
magam vagyok...
Erőtlen testembe burkolózva,
vágyak lüktetésétől sorvadok.
Létem perceibe kapaszkodva,
világod kívánom...
Halk vigaszát szívem zakatolja,
sóvár szerelmes szenvedélyálom.
Gyönyört idéz a képzelet síkja,
elveszem benned...
Édes illanó illatod kínja,
érintésed hálót húz, nem enged.
Pillantásod eltűnő emléke,
arcodat kutatom...
Homályba vesző gyönyörűsége,
csókod mérgét ajkamon vigyázom.
Öröktől fogva bennem létezel,
nélküled meghalok...
Fény kitárja karjait, felemel,
szemhéjam zárva, pillámon csillagok.
2020. április 16.
NINCS MENEKVÉS
Feltételes kényszer csupán az élet,
tétován bóklászó véletlen végzet,
homályos tükörben vicsorgó látszat,
konc után kapva nem hiába fárad.
Nyüszítesz egy vágyakból tákolt sírban,
porszemként bolyongsz az emésztő kínban,
a valóság borzalmasabb, mint bármi,
s a nagy isteni remény, túl parányi.
Meg vagy jelölve, születésed óta,
elfojtva álmaid, nem lehetsz szolga,
de nincs menekvés, elméd ostorozzák,
sötét börtönöd szabadságnak hívják.
2023. január 17.
NOVEMBER 
Novemberi méla melódia,
merengő, keserves rapszódia,
ökörnyálon tovatűnő zengés,
zajjá halkuló kedves csicsergés.
Konokul köröz, forog az élet,
fényei már őszi lánggal égnek,
dombok mögött, rétek hűvösében,
szunnyad, köd takarta rejtekében.
Sápadtan siratja a bús időt,
mennybolt ágyra rajzol esőfelhőt, 
hűvös könnyeit ömlesztve... szipog,
ázott avaron fázósan vacog.
Dúdolnak dermesztő, szilaj szelek,
lucskos fűszálakkal fetrengenek,
kelletik még bájait ledéren,
kopasz fák meredeznek, útszélen.
Novemberi, mély melankólia,
rettegett, tompuló harmónia,
megkopott vásznon gyűrött csendélet,
ezerszínűre mázolt természet.
2023. november 7,
NYÁRI SZERELEM
Virágos rét, kerek erdő,
fülembe suttog a nyári szellő,
lágyan lebbenti a szoknyád szélét,
lesimítom a fenék részét.
Finom érintés, mely később átkarol,
s az ölelésből csók lesz valahol,
így megyünk, sétálgatunk kettesben,
kéz a kézben, az idő gyorsan elreppen.
Mint az itt csicsergő kismadár,
mely jöttünk hallatán gyorsan tova száll,
a szél szárnyán repül magasra,
s viszi a hírt, hogy mindenki hallhassa.
Hisz, oly csodás az élet,
mikor az ajkaid az ajkaimhoz érnek,
s a két szív szinte egyszerre dobban,
oly szorosan ölelsz, érzem a mellkasomban.
De ne is engedj el sohasem,
szeress úgy, ahogy az másnak elképzelhetetlen,
legyél mindig őszinte, s oly szerető,
mint amennyire én most téged földre teremtő.
Ülsz előttem itt a fűben,
ujjaim tested pásztázzák felhevülten,
s a sok-sok csók most új utat keres,
érzem a közelséged már végzetes.
Oly édes, vágyakkal teli ez a pillanat,
az örökkévalóságig ilyennek akarlak,
egy életen át sohasem feledjem,
milyen volt mikor te lettél a szerelmem.
2012. július 24.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Fonyó Tamás |
|
|
|
Címkék: leghitványabbika, gyönyörrózsákban, elképzelhetetlen, megvalósíthatjuk, szívdobbanásunk, megvalósítására, emelkedésünkben, szemfényvesztők, kétségbeesésben, valóságfoszlány, halhatatlansága, örökkévalóságig, meghazudtolója, csillagörvénye, megtalálhatjuk, beképzeltségem, szempilláimról, felfoghatatlan, elcsendesedett, szenvedélyálom, szénakazalban, legszikrázóbb, paradicsomból, béketűréséből, rabszolgaként, gerinctelenek, természetesen, napsugaramnak, szenvedélyünk, kihegyesedett, beteljesülés, gondolatokon, legkedvesebb, újjászületni, megváltozott, túlszárnyaló, egyetlen igazi, élet mivé, igazsággal szembenézni, hátam mögött, picit okosabban, ésszel felér, fejem megszabadul, sokkal szebb, örök remény, jóság oldalán, gyertyaláng vetíti, lelki békességet, legnagyobb értéket, egymás iránti, éltető erőt, gyűlölködő viszály, Fonyó Tamás, FONYÓ TAMÁS, KÉPZELET ÉS VALÓSÁG, FÉNYÉVNYI SZERELEM, FURA AZ ÉLET, GYÖNYÖRŰ SZEMEK, HAMIS KIRÁLY, HUNCUT KIS TÖRTÉNET, IGAZI FORRÓ NYÁR, JÖJJ KÖZELEBB, KARJAIMBA ZÁRVA, KAROD KAROMBA ZÁR, KEMÉNY AZ ÉLET, LECSOLÓ VERS, LEGSZEBB AJÁNDÉK, LEGYEN BOLDOG…, MAGAM VAGYOK, MAGÁNYBA ZÁRT SZÍV, MAGÁNYOS SZÍV, SEMMI SEM FÁJ, MÚLTAM ROSSZ EMLÉKEI, MERT SZERETLEK…, VAGY ITT, VAGY MÁR, NÉLKÜLED MEGHALOK, NINCS MENEKVÉS, NYÁRI SZERELEM,
|
|
Offline
